Amit szeretünk benne:

• Tartós, megbízható konstrukció, még a legidősebb példányok sem rozsdásodnak. A futómű más prémium márkák autóinál jobban bírja a magyar utakat.
• Biztonságos: a passzív és az aktív biztonság szempontjából is bizonyítottan kiváló
• Erős és tartós, kiforrott motorok (minden benzines és dízel motorra igaz). A dízelek szerfelett takarékosak is
• Magas alapfelszereltség (6 légzsák, klíma, menetstabilizátor már az első sorozatok alapmodelljeiben is)
• Az első két ülésben fejedelmi kényelem, még a hátfájósak is elautózhatnak ezer kilométereket
• Hatalmas csomagtartó a V70-ben
• Kiváló márka image (ellentétben más prémium autókkal, a volvósokat valahogy mindenki bírja, vagy legalábbis ez így érződik)

Amit nem szeretünk:

• A külső méreteihez képest visszafogott méretű beltér (elsősorban a szűk hátsó tér a feltűnő az S60-ban),
• Baljós városi használat (borzasztó fordulási kör, emiatt nehézkes manőverezhetőség; gyakori regeneráció a részecskeszűrős dízeleknél)
• Viszonylag drága javítások: az alkatrészekből kevés az utángyártott, a bontókban a típus ritkán fordul elő (azaz marad a márkaszerviz, mint alkatrészforrás)
• A beltér a prémium kategóriához képest gyorsabban hajlamos kopni, pl. váltószoknya, ajtó fogantyú, ülés bőrözés. Viszont ezekre van hatékony javítási megoldás.
• A gyártás végére már elég régimódinak tűntek a Volvók műszerfalai a közvetlen konkurenciához képest. (Egy 2009-es kiadású S60-ból egy ugyanolyan évjáratú 5-ös BMW-be vagy E-Klasse Mercedesbe átülve valóságos időutazásban van részünk.)