Mivel itt most használt autókról beszélünk, az extrák megválogatásába nincs sok beleszólásunk, ki vagyunk szolgáltatva az autót először megrendelő tulaj ízlésének. A használt autók kiválasztásánál az elsődleges szempont az autó állapota legyen. De ha két hasonló autót találunk, bizonyos extrák megléte/hiánya is szempont lehet.

• Autótelefon: az első évjáratoknál szédületes extra lehetett (milyen telefonunk is volt 2001-ben? Nekem asszem egy 5110-es Nokia, két körömnyi, zöld alapon fekete betűs kijelzővel), ma viszont elég értelmetlen. A hangrendszer melletti függőleges fiókban található a kezelőszerv, egy sima nyomógombos telefon. Semmi bluetooth vagy ilyesmi: a szolgáltatónktól kell kérni egy külön SIM-kártyát, azzal működik. A kártya a gyújtás ráadásakor átveszi a főkártya szerepét a telefonunktól, viszont minden szolgáltató havidíjat számít fel ezért a szolgáltatásért. Amúgy jó minőségű berendezés, külön előnye a fejtámlába épített hangszóró – csak éppen egy alap BT-kihangosító plusz az eleve a zsebünkben lévő okostelefon minden szempontból használhatóbb.

• Gyári navigáció: ugyanaz a helyzet, mint a telefonnal. A maga idejében egy csoda volt a műszerfal közepéből kiliftező kijelző, sőt, valljuk be, ez ma is iszonyúan menő. Sajnos maga a navigáció nem túl korszerű, a cím bevitele, a POI-k megkeresése nehézkes, a térkép frissítése (a külön beszerezhető lemezekkel) drága és/vagy körülményes. A kijelző felbontása ma már mosolyogtatóan szegényes. A gyári rendszer előnye ugyanakkor az esztétikus beépítés, és hogy az autó jeladóiból nyert adatok alapján a helymeghatározás pontossága kritikus helyzetben magasabb (pl. alagútban, szűk utcákban, vagy egyszerűen magas házak között, ahol nem vagy nem jól látszanak a műholdak). Ha van a kinézett autóban navi, akkor örüljünk. Ha nincs, ne legyen hiányérzetünk. A Waze megeszi reggelire.

• Napfénytető: a napfénytető kell. Oké, a forró nyári napokon védekezésképpen tényleg be kell húzni a sötétítő blendét, de nyári estéken, tavaszi napokon a nyitott/kibillentett tetős suhanás egy álom. Télen pedig a plusz fénytől lesz jobb hangulata az embernek. Idősebb autóknál érdemes nyomáspróbázni, mert szélsőséges esetben (mondjuk szakszerűtlen javítás vagy elmaradt karbantartás esetén) beázhat.

• Xenon fényszóró: csak a 2005-ös frissítés óta elérhető, viszont rögtön egy nagyon komoly, bi-xenon szerkezet került az autóba, azaz a távolsági fényt is a xenon izzó biztosítja – mechanikusan mozgatják egy kettős tükörrendszerben. A Volvo fényszóróinak sima halogénnel is szép, kontúros, pontos fénye van, xenonnal azért egy kicsit még jobb a helyzet. Sőt, a 2007-es modellévtől már a vetítőlencsés, aktív („kanyarkövető”) bi-xenon is elérhető volt (lásd a képet). A xenonok mellé természetesen járt az automata szintállítás és a nagynyomású fényszórómosó is.

• Dolby processzoros hifi. Az első évjáratokban HU803 néven, 2005 után HU850 néven (lásd a képet) érkezett az űberhifi. Mind a kettő lemezváltós (a régi 4, az újabb 6 lemezt kezel), Dolby hangprocesszort tartalmaz, és külön, komoly teljesítményerősítő dolgozik a jobb első ülés alatt. A hangszórók ugyan elég semmilyenek, ha az ember kézbe fogja őket, de a hangzás meglepő módon mégis meggyőző. Vannak mélyek (a legalsó oktávok sem hiányoznak), a közepek kifejezőek (pl. énekhangok), a magasak kellően finomak ahhoz, hogy összeálljon a színpad. A hangzás dinamikus, lendületes, és ami a legfontosabb: hosszabb úton sem fárasztó. Feltehetően ez az egyik legjobb hangú gyári hifi, amit autóba építettek. A dolbys bohóckodást el kell felejteni, mert csak összezavarja a fázisokat, de például a 3-csatornás sztereó hangzás vájt füllel is vállalható: a műszerfal közepén a „center csatorna” megemeli a hangszínpadot, és atomstabil színpadközepet csinál. Ha ilyen van az autóban, örvendezzünk. A hirdetéshez mellékelt képen a Dolby szimbólumot keressük a fejegység jobb felső sarkában. A C70-es kupéhoz létezett Dynaudio rendzser is. A Dynaudio svéd high-end hangsugárzókat gyártó cég, viszont a Volvóba szerelt Dynaudio rendszer nem szól igazán szépen, kisit agresszív, éles a hangja.

• Ülésfűtés: a fűtés-hűtés-szellőzés eleve az S60/V70 erőssége. Ehhez már csak a kiváló gyári ülésfűtés kell télen, hogy teljes legyen a komfort. Bőr ülésekhez egyszerűen kötelező. Ha van kép a középkonzolról, könnyű megállapítani, van-e az autóban ilyen felszereltség: a kezelőgombok a középkonzol kb félvonalában, a jobb oldalon vannak, közvetlenül a párátlanító és a hátsó ablak fűtőszál gombjai alatt. Ha nincs ülésfűtés, itt csak vakkapcsolót látunk.

• Tempomat: autópályára kell. A kezelőszervek a kormánykeréken, a használat intuitív, kifejezetten egyszerű. Piros pont, hogy a kormányon a kezelőszervek finom háttérvilágítással rendelkeznek.

• Magyar nyelvű fedélzeti számítógép: maga a board computer nem akkora hajcihő, kb ugyanazt tudja, amit más márkáké. Viszont a Volvo számítógépe elvileg ismeri a magyar nyelvet is. Sajnos az aktiváláshoz szerviz kell, és a magyarítás nem olcsó.
• Állófűtés: a legtöbb autóban gyárilag van kiegészítő fűtés. (Kivéve, ami a déli piacokra készült. Olasz import autók, szevasztok!) Ez a motor üzemanyagát használja, és az indulás után pár perccel még nagy hidegben is felmelegíti annyira a hűtőfolyadékot, hogy az utastérbe is kellemes langyos levegő áramoljon. Ez a kályha ráadásul programozható is: a fedélzeti számítógépben kialakítható egy külön menüpont. Persze ez megint nem olcsó opció.